Névnapok
A névnapok úgy kezdődtek, hogy korán reggel az ünnepelt, tömött táskával és szatyrokkal közelítette meg munkahelyét. Ha mi voltunk az ünnepeltek, akkor mi tettük ezt. A névnapok szerplői a névnaposok voltak, illetve a köszöntők. A köszöntők általában sokan voltak, ha éppen nem mi voltunk a névnaposak, akkor magunk is köszöntők voltunk. A köszöntők már kora reggel megjelentek a névnapos asztalánál.
Van poharam! Vagy, hoztam poharat!
Ez volt a köszöntők leterjedt mondása. Ha magunk voltunk a köszöntők, mi is mondtuk: Van poharam!