A MOM 29-es osztálya

                            Még üres, de lesz itt valami. Vagy sem.

                 13+1

A nyolcvanas évek elején, amikor még tombolt a totóláz, mi is játszottunk orrba-szájba, minden héten alakultak alkalmi csoportosulások. Egy alkalommal Nazáli, Bauer Laci, Hományi és jómagam részvételével csináltunk egy „tuti” variációt. Minden variáció addig  „tuti”, amíg nem játsszák le a meccseket. Ez a vari tényleg tuti lett. Vasárnap este (mint mindig) tíz órakor izgatottan vártam a totó-eredményeket és örömmel konstatáltam a telitalálatot. A meccs eredmények alapján azonban kicsit szomorú előérzetem volt. Hétfő reggel izgatottan, de bizonytalanul dugtuk össze orrunkat, teljesen papírforma eredmények születtek. De azért reménykedtünk. A hülye mindig reménykedik. A hír gyorsan szárnyra kelt. És volt olyan kollégánk (Horváth Laci), aki előzetes számításokat végzett, majd azzal az ajánlattal állt Hományi elé, hogy 5 ezer forintért megveszi a rá eső részt. Hományi, - mint öntudatos totónyertes – ökölbeszorított kezét meglengetve válaszolt az ajánlatra. Reménykedve és izgatottan várakozva, óránként tapasztottuk fülünket a rádió hangszórójára, de délig még nem volt nyeremény eredmény. Mindez természetesen nem gátolt bennünket abban, hogy néhány palackot eldurrantsunk a medve bőrére. De mégis úgy kellett hazamennünk délután, hogy a lapozóműszakban még folyt a meló, nem győzték számlálni a nyertes szelvényeket. Még késő estig is hiába figyeltem a sporthíreket! Kedd reggel úgy érkeztünk munkába, hogy még nem tudtuk, mennyit nyertünk. Egyre lógóbb orral dugtuk össze fejünket, már-már kezdtünk röhögni saját magunkon. Ennek ellenére  volt,  aki még bizakodott. Egy folyosói cigiszünet alkalmával Bauer Laci, halkan hozzám hajolva azt mondta, ő egy húszasban azért reménykedik. Milyen húszasban? Kérdeztem vissza, meg van húzatva ez a pali!  Ezresben és fejenként, tette hozzá ő. Lázas lehet a pacák, gondoltam én, ennek a gondolkodását a konyhaszekrényvásárlási láz irányítja! Jó, ha összesen nyerünk annyit! És még én is túlreménykedtem a valóságot. Horváth Laci azonban osztott és számolt. Amikor kedd délelőtt még mindig nem volt nyereményközlés, hiába ment hozzá Hományi, hogy áll az ötezer. Ezúttal Horváth Laci jelzett vissza öklével. Aztán nagy nehezen bemondták a lesújtó hírt. Horváth Laci nyert. Hományi vesztett, Bauer Laci egy komplett konyhaszekrényt. Mert a remény elvesztése fájdalmasabb egy anyagi veszteségnél. Talán hatszáz jutott fejenként. Hogy mit csináltunk a fentmaradóval, amit addig még  nem „reménykedtünk el”? Természetesen eltotóztuk.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat