Fenyőfa
Varga Sanyihoz kapcsolódik ez is, de ezúttal nem kampó, nem vicc, hanem valóság. A józanság, a bölcsesség és a megtakarítás diadala.
Amikor közeledett a Karácsony általános kérdés volt a kollégák között: vettél fát? milyen? mekkora? mennyi volt? hol tárolod?
Egy ilyen alkalommal Sanyi végighallgatta a kérdéseket, a válaszokat majd csendesen megszólalt: - Én 24-én, délután fél ötkor megyek le fát venni.
Mindenkinek kerekedett a szeme, néztünk rá bután, értetlenül, majd folytatta: - Megvárom, amikor elkezdik dobálni a maradékot teherautóra. Amikor meglátok egy formásabb darabot a pali kezében, odaszólok: kétszázat adok érte! A pacák szó nélkül odaadja. Negyed áron megvettem, nem kellet a száraz pincében tárolni. Egyből viszem föl díszíteni.